Jhansiból 12óra vonatozás és 6 óra buszozás az út Aurangabadig, ami a következő pár napunk szállásadó városává vált. A buszozás valami számunkra ismeretlen okból egy hektikus, senki-nem-mond-semmit-de-löködnek átszállással lett színesebb, ami lássuk be meglepő volt egy direktnek mondott buszúttól. A nap végére nem nagyon akartunk többet egy ágynál, amiben alhatunk az idők végezetéig.

 

 

Az Ellora barlangokba egy óra buszút eljutni, de úgy döntöttünk egyszer élünk és a fenekére csaptunk a napnak: soha nem látott luxust megengedve magunknak béreltünk egy riksást egy egész napra.
Vad riksásunk, Masi odafelé padlógázzal egy lejtőn lefelé megdöntötte az általam ismert riksasebesség-rekordot, visszafelé pedig azt a játékot játszotta, amit én is gyerekkoromban a kemping biciklimmel: na milyen messze gurul le a jármű a dombról. Nagy lendület, motor kikapcs, száguldás, gurulás gyorsan, egyre lassabban - egész, míg meg nem álltunk a lejtő alján. Mindezt persze a délutáni csúcsforgalomban.

Odafele útbaejtettük Daulatabadot, ami a szépszámú indiai elhagyatott fővárosok egyike a még szebb számú erődök egyikével. Ezt épp muzulmánok építették valamikor a középkorban. Lehangoló hely: a romok omladoznak, majd mindent embermagas gaz borít, a helyreállított helyeken a falak leköpködve, telefirkálva.
De láttunk egy hatalmas kígyót.

Az Ellora barlangokhoz déltájt érkeztünk meg. A legelső barlangokat 1500 évvel ezelőtt kezdték el kivájni előbb a buddhista, később hindu és jain szerzetesek lakhelyéül. A könyv szerint vándorlásaik során itt kerestek menedéket a monszun esőzései elől, de elég nehéz elhinnem, hogy a szimpla szükségérzet elegendő volt, hogy nekiálljanak sziklát vájni egy ház építése helyett. Mindenesetre a végeredmény így lenyűgözőbb, azt meg kell hagyni.

Minden, ami a barlangban van – legyen funkcionális vagy díszítőelem – az egy sziklatömbből lett kifaragva, ráadásul legjobb tudásunk szerint a bazalt a legnehezebben faragható kőzetek egyike. Embertelen munka lehetett.

 

 

A 34 számozott barlang közvetlen egymás mellett fekszik a függőleges sziklafalban egy sétánnyal egybekötve. A leggrandiózusabb mind közül a 16-os számot viselő hindu templom. Ez a többivel ellentétben egy klasszikus, szabadon álló templom, amelyet felülről-lefelé haladva vájtak ki a tömör sziklából nagyjából 100 év alatt.

A hely óriási mérete, a 35 fok és a 80 százalékos páratartalom gyorsan megették a kezdeti lelkesedésünket, így sajna a legjobb részeket már a szürke kőszobrokkal szembeni fokozott intoleranciával terhesen néztük végig. De végignéztük.